Lesben állt, várakozott: kifigyelt, én meg minden elővigyázat nélkül ültem, élveztem, ez meg rámtört és elhessegette a vágyaimat. Ősz.

Rohadtul itt van, közeledik és a nyakamon ül. Egyik felem elfutna, a másik meg várja. Az egyik felem még sütkérezne a napsütésben, egész nap henyélne, olvasgatna, fürödne a kerti medencében, aztán este későn menne ágyba, hogy másnap délben kelhessen. A másik felem viszont esőt akar, barnuló leveleket a betonon, színtelen arcokat, akik bánkódnak az elmúló nyár miatt... ez a felem felkelne reggel hatkor, csak hogy iskolába mehessen, aztán hazaballagna, és elgondolkodna, mit rontott el, és mit tegyen másképp másnap. Kutyát sétáltatna a patak parton délután, aztán az eső elől haza rohanna - otthon kiülne az ablakba, oldaná a leckét, és nézné, ahogy az esőcseppek kopognak az ablaküvegen.

Jaj, olyan költői vagyok.