Annyira vártam a sulit, de most egyre bizonytalanabb vagyok. Először is: a hajam. Tudom, így most nagyon sekélyesnek tűnhetek, hogy csak ezzel foglalkozok, de most ez van napirenden. Tehát a haj-ügy. Már évek óta nekem volt a leghosszabb hajam az osztályban, meg úgy a környezetemben is. A táborban pl. a kicsik úgy ismertek meg, hogy "a lány, akinek a leghosszabb a haja a táborban". És ez így szuper volt, de már kicsit unom ezt a szerepet. Nagyon furán hangzik ezt most így leírni, de így van. Van egy osztálytársnőm, nevezzük mondjuk MK-nak (mint mérges kígyó, haha, de amúgy nem :P). Ő volt az, aki mindig versenyezett velem szinte mindenben, és sok mindenben másolt. Sosem zavart, csak akkor ütötte ki nálam a biztosítékot ez az egész, mikor felhozta, hogy én mennyire másolom az ő stílusát. Kicsit eltévedt, és még most sem találja a helyes utat.. de nem is hiszem, hogy valaha megtalálja. A lényeg, hogy pl. utálta befonni a haját a táncünnepségeken, de mióta én fonott hajjal járok iskolába, ő is. Aztán neki van a második leghosszabb haja az osztályban, utánam. Ugyanaz a kedvenc együttesünk, és szinte ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Ez engem módfelett zavart, de eddig túl büszke voltam, és azt mondtam: változtasson ő! Most nyáron viszont mindenképp azon voltam, hogy megváltozhassak. Az első dolog a hajvágás volt, már nyár elejétől várom, hogy attól a drága 15 centitől megválhassak, mert elegem van, hogy szünetekben összeméri a hajunkat, hogy hány centi van közte és az enyém közt... más zenét kezdtem hallgatni, teljesen mást, amire eddig csak úgy rávágtam volna: szar! Most a Nickelbacket felváltotta a Green Day, és sorra találom a minimum ötéves, szinte ismeretlen dalokat. Legalábbis a környezetem számára. Megváltozott a zenei ízlésem, és ahogy mondtam: a gondolkodásmódom is. Eddig még jól elhallgattam Flo Ridát a telómon, de már nincs kedvem az efféle pörgéshez. 
 Kíváncsi leszek, mi lesz MK-val. Hogy vajon ő mit változott. Attól félek, hogy a többiek annyira megváltoznak majd, és annyi újdonságot hoznak majd az osztályba, hogy az én kisebb változásaim majd fel sem tűnnek. Hülye vagyok, mi?
 Valamint lesz egy új osztálytársunk. Egy évvel idősebb. Furcsa lesz. Nem tudom.. segíteni kéne neki, és segíteni is fogok. De kicsit nehéz lesz majd befogadni valakit. 
 A régi osztályommal négy évet voltunk együtt, és azt hiszem, örökre a szívemhez nőttek. Bár a mostani sulim több milliószor jobb, mégis sokszor visszavágytam oda. Már nem. Jövőre lesz a negyedik év a mostani osztályommal. Kíváncsi leszek, annyira összefogunk-e nőni mint a régi osztályom? Vagy ez a lány csak bekavar? Hhhh....

Egy kicsit izgulok, félek, de meg is könnyebbülök. Iskola. Nem tudom eldönteni, hogy várom-e vagy sem. A nyolcadik olyan közelinek tűnik, és csak egy töltelékév - egy év, ami kitölti a teret a felsősök és az alsósok között. Eddig a nyaraim mindig eseménytelenek voltak, egy hét nyaralás és néhány baráti összejövetelből, meg végtelen unalmas, gépezésből és tévézésből álló napok egyvelege volt. A mostani viszont egészen más volt - a naplómba azt hiszem összesen négyszer írtam, de szinte mindegyik bejegyzés között volt vagy egy hónapnyi szünet. Voltam Erdélyben, kézműves táborban, a Balatonon, Lengyelországban, és annyi minden történt, mint még soha egy nyáron. Eddig mindig vártam, hogy visszamehessek az iskolába, és ez mostanra sem múlt el, csak valahogy másképp érzem már. Idáig azért akartam visszamenni, hogy végre ne legyek egyedül, hogy legyen társaságom és történjen valami izgalmas. Most viszont azért szeretnék visszatérni, hogy újra lássam a barátaimat, akikkel nyáron is együtt voltam, hogy átbeszéljük újra a vicces, cikis vagy épp érdekes pillanatokat, hogy együtt röhögjünk, egymáson vagy valami máson, akármin. Ez az érzés teljesen más... Nem tudom, átjön-e így monitoron keresztül, de sokkal boldogabbnak érzem most magam. 
 Azért is örülök, hogy hamarosan iskola, mert így az emberek láthatják rajtam a változást. Igazából nem kell olyan drasztikus változáson törni a fejeteket - egyszerűen úgy érzem, megváltoztam, megváltozott az ízlésem, zene és öltözködés, valamint emberek terén is. Magamhoz képest sok tapasztalattal lettem gazdagabb (emberismeret! terén :D), megváltozott az értékrendszerem teljes mértékben, és a hajamtól is megfogok válni.. azaz, csak pár centitől. Na jó, nem olyan pár az a 15 centi.. hiszen gondoljatok bele: a félméteres hajamból közel 30 centis lesz - az valami! Nagyon várom már. Érzem a változás szelét.. Hmm:)